.

Ez komolyan egyre rosszab. Úgy érzem minden összeomlik körülöttem... Olyan ez az egész, mint valami rossz rémálom, csak ennek még közel sem érezhető a vége...

Komolyan egyre nehezebben bírom... Nem tudom, hogy fogom ezt kibírni egyedül...

... still

Továbbra is a béka segge alatt sincs a kedvem, amire a Diru még jobban rátett egy lapáttal... Annyira akartam beszélni vele, és annyira utálom magam az ottani viselkedésem miatt... Nem tudok magammal mit kezdeni...

NGn meg... Hát mókás volt megtudni, hogy Ottosama, akit majdnem 4 hónapig baszottul utáltam féltékenységből, az Uzu, akit egyébként meg imádok... xd De ezek után is imádom Uzut, hisz ő nem tehet semmiről.
És hába mondta Uzu, hogy nem.vesztettem sokat, én úgy érzem, nem csak, hogy sokat, még annál is többet...

Akárhányszor egyedül maradok,szinte automatikusan elkezdek bőgni, és addig nem tudom abbahagyni, amíg nem hallom, hogy valaki közeledik...

Komolyan egyre rosszabbul vagyok, és erre még rátesz egy lapáttal, hogy szinte nem megy ki a fejemből, hogy mennyire hiányzik, és, hogy mennyire nagyon szeretem.

Gyűlölöm, hogy az egyetlen dolog, amit nagyon tudok, az a szeretés. És mindig ezzel szopom be... Kurvajó.

ahj...

Igazából nem mondtam igazat az előző postban...
Egyáltalán nem örülök, sőt, ilyen kibaszottul szarul még nem éreztem magam...

Persze, nagyon jó volt hajnalban Naoval baromkodni, de eh...

Nem tudom mit mondjak, szokásomhoz híven bőgök, és hergelem magam, hogy még szarabbul érezzem magam...

Komolyan soha az életben nem voltam még ennyire rohadtul kiborulva... És annyira fáj, hogy lassan úgy érzem, kettészakad a mellkasom ...

NAOOOOOOOOO~ XDDDDDDDDDDDD

Csak mert én is kaptam egy bejegyzést, ő is kap. XDDDDDDDDD

Mert annak, akivel 4 év fél óra múlva egy-egy vajazókéssel világuralomra törünk, ennyi jár. X"""""""D

Igazából X""""""""""D
4 óra után még mindig nem hagytam abba a bőgést, de csak mert a könnycsatornáim állandósultak X""""""D
De itt röhögök X""""""D Kegyetlenül X""""""""""D
Imádlak Nao, ezek után komolyan nem is érzem magam vesztesnek X""""""""""""""D <3
Sőt... Valamilyen szinten kifejezetten örülök, hogy Pappri szakított velem, EZÉRT megérte. XDDDDDDDDD

és így lassan hajnali 5kor, miután kivégeztem 3 egész citromot és 2 limeot, ellibbenek aludni. xD


álmodjatok vajaskenyerekkel. XDDDDDD

fck.

Milyen kurva jo otletnek tunik most felakasztani magam. X____x

Egy dolgot tudok csak igazan, de azt nagyon, es meg azzal is folyton megszivom. :DDDDD
Az elet csodas. :))

...

2 hónapja van velem együtt, de még mindig nem engem szeret úgy a legjobban. Azt hiszem ebbe fogok beleőrülni, ha ez így halad.

Miért nem lehetek én az akit a legjobban szeret? Miért nem tud felejteni...? Miért?
Annyi rohadt miért van ebben az egészben, amire nem tudhatom a választ...

Azt akarom, hogy én legyek számára a legfontosabb, épp úgy, ahogy ő nekem.

Nem bírom...

életjel, vagy valami hasonló.

Nem tudom mit írhatnék, rengeteg dolog történt ebben a majdnem 2 hónapban, szinte fel se tudnám sorolni mennyi minden... de mindegy.
Nagyon sok dolog változott, van ami pozitívan és... nos, van ami nem éppen.

Szokás szerint beszélek hülyeségeket össze-vissza, látszik, hogy van ami sosem változik. :"3

Boldog vagyok.~
Vagy legalábbis annak kéne lennem, emiatt minden normális ember repesne a boldogságtól, de én valahogy mégsem érzem magam annak tőle.
Nagyon örülök neki, mert nagyon szeretem, nem ezzel van a baj... csak valahogy nem érzem annyira az enyémnek, hogy boldoggá tegyen. Igazából tisztában vagyok azzal, hogy ebben az esetben én vagyok a hülye, és hálásnak vagy valami hasonlónak kellene lennem, de egyszerűen nem megy. Én próbálok boldog lenni, vagy legalábbis annak mutatni magam, de nem megy, túlságosan belefáradtam a másfél éves színjátszásba ahhoz, hogy el tudjam játszani. Lehet az a baj, hogy túlságosan rágörcsölök az egészre, hogy mikor mit mondjak, vajon jól csináltam-e, vajon jókor írok neki, pedig tudom, hogy nem kéne ennyire görcsölni rajta, de egyszerűen nem tudok ellene mit csinálni. Most is úgy érzem, hogy egy nagy rakás hülyeséget hordok össze, de annyi minden bezavar ezzel kapcsolatban, hogy nem tudok normálisan gondolkodni, nem, hogy normálisan gondolkodni. Mindegy. Néha nem tudom eldönteni, hogy akarja-e ezt az egészet, sőt azt sem tudom felfogni, hogy miért pont velem, hogy miben vagyok más, amiért  hosszabb távra tervezte velem... De persze ennek nagyon örülök, és valamennyire tényleg boldogít, csak annyira mégsem, hogy őszintén azt mondhassam, boldog vagyok.~

Néha úgy tarkón vágnám magam, hogy "HÉ, TE IDIÓTA, MIT MŰVELSZ?! TÉRJ MÁR ÉSZHEZ!! Nem látod, hogy így csak mindent elbaszol?" de aztán... sose jön össze. ~
Kéne már az a pozitív hozzállás a dolgokhoz. Nagyon kéne.

Rosszul vagyok, nem csak fizikailag, kezdek besokallni több külső inger miatt is, és egyre kevésbé viselem el. >< ...
Túl nehéz...